Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
(Üdvözlöm. Ma Fred Karlin úrral vagyunk itt. Ő egy díjnyertes zeneszerző. Üdvözlünk, örülök, hogy újra látlak.) Szia, Kathryn. Örülök, hogy látlak. […] (Hogyan kerültél kapcsolatba a koncerttel?) Nos, egy közös barátunk, aki Suma Ching Hai [Legfelsőbb Mester] csoportjának számos szervezőjével és velem is kapcsolatban áll, megkérdezte, érdekelne-e a dolog, mert éppen ezt a koncertet szervezték, ami egyébként valóban rendkívülinek bizonyult. Csodálatos élmény volt. És azt akarták, hogy valaki, aki filmzenei háttérrel rendelkezik, megzenésítse a Mester néhány versét. És minél többet gondoltam rá, annál izgatottabb lettem, mert zenei lehetőséget láttam benne magam számára. És ez teljes mértékben beigazolódott. Más módon volt áttörés nekem. Pszichés szempontból nagyon jót tett nekem. Csodálatos nyolc hónapom volt, amíg igazán dolgoztam rajta. […] Amikor megkaptam a második verses jegyzetfüzetet, a vers, ami rögtön szembeötlött, egy hosszabb mű volt, amelynek címe „Silent Tears” volt. És abban a műben, ha megbocsátod, hogy ezt teszem, én tényleg… mivel az Ő verséről beszélünk, és az olyan csodálatos, ráadásul olyan nagy hatással volt a koncertre és a darabomra is, hogy csak felolvassak néhány sort (Ó, imádom.) a „Silent Tears” egyik verséből. Ez az első dolog, amit a darabomban hallani lehet. Hallani, ahogy egy színész feljön a színpadra, és azt mondja: „Egyszer volt, hol nem volt, egy igazi békeszerető vándorolt a sok világ között az örök boldogság keresésében. Végigjárta a Föld felszínét, a Napokat, a Holdakat és a felhőket. Végül rájött, hogy mindez egész idő alatt a saját szívében rejtőzött.” És azonnal azt gondoltam: „Ó, hát ez csodálatos, mert itt van egy fő téma. Amit mindannyian keresünk, (Pontosan.), az pontosan ott van bennünk.” […]
